mazsolázás

..hogy képes vagy meglepni....hogy három év után befogod a szemem és felismerlek a kezedről...hogy meg tudjuk beszélni, hogy mennyira faszok voltunk egymással, de hogy mennyire szeretjük egymást mindezek ellenére..jókora nevetésben kitörve...

reggelente arra kelni, hogy írt vki msnen....a reggeli stressztúrát...még mindig megdobogtatja a szívem, és még mindig izgulok...

ahogy ál-udvarolsz...ahogy a hajamba túrsz..ahogy próbálod elcsavarni a fejem..persze észnél vagyok, de minden percét élvezem:)amilyennek érzem magam melletted...:)

és benned azt szeretem h elérhetetlen vgay és makacs...mégis megadod magad..a dalokban biztosan...legalábbis néha elárul...

...a reptéren várakoznunk kellett, a gép indulásáig volt 3 és fél óránk...Pajtásom többször járt itt, hát felkerestük kedvenc ír kocsmáját:)Miért is ne igyunk meg egy sört repülés előtt?:)Most ittam először Giunisst...mert ezen az úton mindent ki kell próbálni:)

Maga a repülés furcsa volt, több olyan pillanat is elkapott, h na akkor most fogunk lezuhanni?:) borzalmasan bizonytalan ... (ennél mérhetetlenül jobban élveztem a kis falu feletti sárkányrepülésemet:))A gépbelső rettenten szűk volt, az ülések sem voltak vmi kényelmesek...egész úton harcolt nekem a bal, pajtásom jobb keze a széktámláér...ráadásul ha 10 kilóval nekezebbek vagyunk nem fértünk volna bele az ülésekbe:) Pozitívum volt, h bár nme oda szólt a jegyem, kibekkeltük, h ablak mellé tudjak ülni....mivel aztán sötét volt, az esti fényekben úszott Bécs...szép volt nagyon... ez volt a legjobb dolog a repülésben..aztán jöttek az eső felhők..és rengeteg eső..és a nagy sötétség...a következő elém táruló kép a tenger volt...a szurokfekete tenger hullámzása...vhogy biztonságosabb érzésem volt abban a tudatban repülni h alattunk azért szárazföld van:)..de ebben a magasságban persze édesmindegy...ez amolyan érzéki csalódás....

szerencsére ezzel csak a utolsó pillanatban lettem tisztába (mert elfelejtettem:))...vetítettek filmet..jee...vmi dave volt a címében:)ne nézzétek meg, nem ajánlom...elaludtam rajta..:)

itt nagyon aktívak az emberek, imádnak bulizni:)a török diszkó borzalmas:)megy a tipikus tucctucc a jellegzetes török hangású dallam alappal...

miután megérkeztünk időnk se volt arra, hogy szusszanjunk...egyszerre parti parti:)néha azt éreztem h a bridgebe vgayok-90es évek nagy előadóit itt is kedvelik, köztük real2real-t meg dr.Alban-t:)aztán meg tiszta lapos hangulat lett:)

a török pasikkal nem szabad táncolni, nem szabad a szemükbe nézni, mosolyogni meg pláne...különbne véged...ők nagyon komolyan veszik ezeket a jeleket, és ha nem történik semmi akkor hamar felkapják  a vizet és erőszakosak lesznek...éjszaka bárhol lehet enni az utcán, persze csak nyers kagylót..:) egymást követik a kagyló árusok...tesóm kedvenc kajája...egy csöpp kis citrommal leöntik, mégse mozogjon ha ráharapsz:):)

uh kaptunk vacsit a repülőn:)na eccerre eszembe jutott a "környezetvédelem"...minden be volt külön-külön csomagolva...a zöldséges husi, a tészta az eveszköz, meg a süti....kedves hulladékos kollégám jutott eszembe, h biztos felháborodna ezen...:)

ami egyszerre feltűnt, hogy nincsenek kukák az utcákon...néhol (és tényleg ritkán) akad egy két alumínum kocka...illetve konténer...de ennek ellére nem szemetesek az utcák...tehát valószNűleg foglalkoznak a tisztasággal, és hulladékkezeléssel...végül aztán megtudtam h nem hanyagságból nincsen kukák, hanem mert az emberek itt nagyon félnek a bombáktól, és ezért nincsenek kihelyezve, h nehogy el lehessen dugni bennük...

bár annak ellenére h mennyire "táposak"...nincsenek kerítések...a városban még akad egy két "zsebkerítés", amit mindenféle megerőltetés nélkül át lehet lépni...annyira alacsonyak:)tegnap kimozdultunk a hegyekbe reggelizni...kb 40-50 km-t mentünk...ahogy távolodtunk a várostól megjelentek a családi házak, melyek sehol nem voltak elkerítve...ráadásul az utcakép sem olyan mint nálunk...nekem olyan érzésem volt tőle, mintha egy házat letettek volna valahova, aztán mellé pár méterre hátrébb egy másik házat...összefüggéstelen az egész:)

a házakon n incs házszám, utcatáblát se láttam...itt egy magyar postás azt hiszem hamar begolyózna:)a városban szinte csak 15 emeletesek vannak...érdekes h szűkek és hosszúak az ablakaik...ráadásul eccerre a födém (plafon) alatt kezdődnek az ablakok...na itt se pucolnék ám ablakot, folyton székre kéne állnom h a fels sarkait elérjem...:)

elképesztő, h a dzsámiban, nem csak imádkozni járnak az emberek,hanem bevásárolni is... van benne egy supermarket:)...sztem nálunk közbotrány lenne, ha a templomokban az egyik kórusban hivők imádkoznának, másikban meg bevásárló kocsikat tolnak....

kérdeztem tiziano-t, h antalyának van e vmi olyasfajta jelzője, mint mondjuk Győr - a találkozások városa...Antalyának tulajdonképpen nem tudj ah van e ilyen, de a narancs a szimbóluma...Itt szokták megrendezni a Golden Orange filmfesztet is...

milyen szavakat tanultam..különféle kurtúrák találkoznak itt:)

a spanyolok a nagy pocakot pilo-nak mondják..magyarul kispárnát jelent...és tökre szeretik a pilot:)

törökül a barát arkadas, mindenkinek ezt kell mondani...:)

köszönöm="tesekkür ederim"....

a legtöbbet a really-t is a fuckot használják..használjuk:D:D

török emberekkel eddig nem nagyon találkoztam..inkább az erasmusosokkal...tesóm két olasszal lakik, és mindig van egy állandó vendéglakójuk Edu, aki egy spanyol fiu...

miket ettem:)

...nem mindenki szeret búcsúzkodni, hát én sem..olyan tehetelen nyugtalanság csücsül a lelkemen, h mit mondjak?...általában bízom abban, h azért elég h a mosolyom elég útravaló mindnekinek:)

mindenesetre elgondolkodtam azon h mi lenne az, ha utoljára kellene mondanom neketek vmit...egy gondolat biztos lenne arról, amit szeretek vagy utálok bennetek, a hozzátok fűződő legkedvesebb élmény vagy a legrosszabb:)..és mindettől vagyok édes és kereserű..aprócska és óriási..:)

ami a legjobban bánt veled kapcsolatban, h soha nem mondtam h szeretlek...és h leredukáltam mindenféle érzelmi megnyilvánulást feléd, olyannyira h a szemedbe sem néztem...máig minden egyes reggel azzal kelek, hogy hogy lehettem ekkora balfasz, annyira érzelmi fogyatékos, h szinte üresnek tettessem magam...egy testnek...kiskoromba volt fogszabályzóm általánosba....14 évesen csókolóztam először...uristen de szar volt:)....kalandkedvelő lányka voltam...és minidg szerelmes....16 évesen volt az első szexuális élményem...szintén egy röpke kaland kapcsán....középsuliba eltört a nagylábamujja, mert belerúgtam a falba....17évesen ordítottam a kolidokinál mert injekciót kaptam, és félek tőle...nagyon...aztán elvesztettem a szüzességem....mert olyasvalakire vártam, amilyen ő volt...nem nyavalygok, ha esik az eső vagy a hó vagy ha túl erősen süt a nap...hajlamos vagyok rá, de inkább nem panaszkodok....lenyelem:)

nem tudok viccet mesélni-bár ezt tudod..és minidg elképedek azon, h vki egy filmből hogy a franba tudja visszaidézni a poénokat...élek halok a kispálért, a lovasiért, imádom a hangját a száját a szemét...imádom ha be van baszva...szeretem a részeg embereket, nem az idült alkoholistákat...hanem a kedves részegeket....sokat nevetek rajtuk...hazafele néha megsimítom a bokrokat..az iskola falát....közbe eszembe jut, h milyen lehet egy elefánt bőre:)neked nagyon puha bőröd van...

"...semmi kétség eltévedtem...

ez a test nem az én testem

ez a vér nem az én vérem

a magamét utól nem érem

semmi kétség... eltévedtem...

egy almába belekezdtem..

ott maradt befejezetlen

mint álmoba gabalyodtam

fogoly testem most is ott van..

ez még álom, vagy már álom?

téboly a leshatáron...."

"..bennem mennyi ócska vágy van..

mindent le kellenne ráznom..

mégis bennem úgy csörögnek...

..ágyba kell engem temetni..."

 "...újabban ha mérges vagyok egy-pár tányért a földhöz verek,ezernyi arcom csillan ott...

újabban ha békés vagyok,ezer darabra szétesek...ezer arcot toldozgatok..."

2 nap Párizsban (2007) - /Julie Delphy/

" Összefoglalva  a négy órás vitánkat..nem könnyű egy kapcsolatban élni...igazán megismerni a másikat, elfogadni minden terhével...Jack bevallotta, attól fél, elhagyom, ha igazán megismerem, ha igazi valóját mutatja nekem..Két év után rájött, hogy csöppet sem ismert, és én sem őt...és hogy őszintén szeressük egymást, tudnunk kell a  másikról az igazat... még ha nehéz is elviselni...

Bavallottam, hogy nekem az a nehéz, hogy örökre valaki mellett maradjak..a gondolat, hogy ez az az ember, akivel leélem az életem, hogy erőfeszítéseket tegyek, hogy működjön a dolog, ne csábuljak el, nekem ez gondot jelent... megmondtam h nem tudok életem végéig egy ember mellett maradni...EZ HAZUGSÁG! DE EZT MONDTAM..

Vmit félreértettem és azt hittem szakítani akar.. mindig megdöbbent amikor az emberek örült imádatból eljutnak a semmibe...amikor úgy érzem el akarnak hagyni az a rosz szokásom,  h előbb szakítok, nehogy a másik mondja ki... ........."

Ez a film mindazoknak, akik látni akarják, hogy saját kapcsolatuk is miért futott zátonyra...azokról a pici, apró dolgokról is szól, melyek belehajszolnak a bizonytalanságba...amitől azt érzed, hogy a párod nem is ismered....hogy a képzeleted az, amitől meghülyülsz, és nem a párod csal meg a hátad mögött...képzetekekről, melyek nem is léteznek, de csak azért léteznek, mert te életre keltetted és életben is tartod őket, a másik iránt táplált bizalmad elvesztéséig....és mivel az általad kreált "valóság" -ban élsz - amely  világban már a bizalom helyét az igazság kiderítésének misztériuma váltja fel - hiszel a szemednek... és a visszafordíthatan folyamatok elindítója te magad vagy:) és folytatódnak az álarc pakolgatások félelmeink elrejtésére... mindent összegezve a gondolataink miatt vagyunk szerelmesek, bánatosak... vagy csak épp miattuk becsavarodunk:)

Mindenesetre Julie Delphy nagy kedvencem lett, a karakter amít alakít, a tipikus példája a nőknek - és ezt nőként mondom:)
(az értelmetlen veszekedések, soha meg nem szűnő fájdalom, melyet az önbecsülés besározása okoz, a dühkitörések..hajjjajj..ezen mind átestünk-átesünk egyszer...:))

...jelentem,csak elutaztam, nem nyelt el a föld, nem váltam kámforrá, és az istennek sem sikerült eltűnnöm...vagy előrepörgetni az időt...itt vagyok, a jelenben...és nem egy év múlva...ahogy sodródott eddigi életem fonala, valahogy törvényszerűvé vált, hogy bármi is legyen a bánat téren, jövőre más lesz....a napokban ismét eltelt egy év..és hogy mi ujság e TÉREN?tényleg megváltozott...illetve...új, más a járat a BÁNATTÉREN....felszálltam rá...bár egy kicsit csalóka, mintha hasonló vonalon járna...hamar felismertem, hogy hova visz...újra a Bánattér lesz a végállomás...de nem szálltam ki...vagyis nem időben...csak újra a Bánattéren...tudom, hogy ott vagyok, mert túl hatalmas, elhagyatott,ködös, hideg ez az űr..de őt valójában nem is hallom, nem is látom, nem is érzem..de mégis ez az a hely, már csak a Bánattér, ahol mi találkozunk, itt az a hely, ahol mi még együtt vagyunk...ha valaki azt kérdezi, mikor voltam ott utoljára...hát...bárki láthat...vissza-visszajárok...mert egy részem ott kellett hagynom...csak még egy kicsit...mert ez lett az egyetlen  hely, ahol én még vele lehetek...

…talán mindenki emlékszik az első találkozásra…egy félig tele (!) de még mindig habos pohár sör árválkodik az asztalon…épp, h csak feléred az asztalt, és nem esik rád a pohár az ügyetlenkedéstől…aztán belekortyolsz, gondolván, h hu ez biztos még a kakaónál is finomabb, hisz a nagyok mindig ezt isszák…és persze a nagyok tudnak vmit…belekortyolgatsz..és úr isten mi ez a keserű????de habos a szád széle…ez azért megnyugtat..és várva várt finomság reményében körbenyalod magad…és kiderül, h amit a nagyok annyira szeretnek, rosszabb mint a végbélkúp amit véletlenül tegnap összekevertél a mentolos drazséval…szemelvények egy rémes gyerekkorból :)