...jelentem,csak elutaztam, nem nyelt el a föld, nem váltam kámforrá, és az istennek sem sikerült eltűnnöm...vagy előrepörgetni az időt...itt vagyok, a jelenben...és nem egy év múlva...ahogy sodródott eddigi életem fonala, valahogy törvényszerűvé vált, hogy bármi is legyen a bánat téren, jövőre más lesz....a napokban ismét eltelt egy év..és hogy mi ujság e TÉREN?tényleg megváltozott...illetve...új, más a járat a BÁNATTÉREN....felszálltam rá...bár egy kicsit csalóka, mintha hasonló vonalon járna...hamar felismertem, hogy hova visz...újra a Bánattér lesz a végállomás...de nem szálltam ki...vagyis nem időben...csak újra a Bánattéren...tudom, hogy ott vagyok, mert túl hatalmas, elhagyatott,ködös, hideg ez az űr..de őt valójában nem is hallom, nem is látom, nem is érzem..de mégis ez az a hely, már csak a Bánattér, ahol mi találkozunk, itt az a hely, ahol mi még együtt vagyunk...ha valaki azt kérdezi, mikor voltam ott utoljára...hát...bárki láthat...vissza-visszajárok...mert egy részem ott kellett hagynom...csak még egy kicsit...mert ez lett az egyetlen  hely, ahol én még vele lehetek...