…talán mindenki emlékszik az első találkozásra…egy félig tele (!) de még mindig habos pohár sör árválkodik az asztalon…épp, h csak feléred az asztalt, és nem esik rád a pohár az ügyetlenkedéstől…aztán belekortyolsz, gondolván, h hu ez biztos még a kakaónál is finomabb, hisz a nagyok mindig ezt isszák…és persze a nagyok tudnak vmit…belekortyolgatsz..és úr isten mi ez a keserű????de habos a szád széle…ez azért megnyugtat..és várva várt finomság reményében körbenyalod magad…és kiderül, h amit a nagyok annyira szeretnek, rosszabb mint a végbélkúp amit véletlenül tegnap összekevertél a mentolos drazséval…szemelvények egy rémes gyerekkorból :)