...jelentem,csak elutaztam, nem nyelt el a föld, nem váltam kámforrá, és az istennek sem sikerült eltűnnöm...vagy előrepörgetni az időt...itt vagyok, a jelenben...és nem egy év múlva...ahogy sodródott eddigi életem fonala, valahogy törvényszerűvé vált, hogy bármi is legyen a bánat téren, jövőre más lesz....a napokban ismét eltelt egy év..és hogy mi ujság e TÉREN?tényleg megváltozott...illetve...új, más a járat a BÁNATTÉREN....felszálltam rá...bár egy kicsit csalóka, mintha hasonló vonalon járna...hamar felismertem, hogy hova visz...újra a Bánattér lesz a végállomás...de nem szálltam ki...vagyis nem időben...csak újra a Bánattéren...tudom, hogy ott vagyok, mert túl hatalmas, elhagyatott,ködös, hideg ez az űr..de őt valójában nem is hallom, nem is látom, nem is érzem..de mégis ez az a hely, már csak a Bánattér, ahol mi találkozunk, itt az a hely, ahol mi még együtt vagyunk...ha valaki azt kérdezi, mikor voltam ott utoljára...hát...bárki láthat...vissza-visszajárok...mert egy részem ott kellett hagynom...csak még egy kicsit...mert ez lett az egyetlen hely, ahol én még vele lehetek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
biju · http://amitcsakszeretek.blog.hu/ 2008.08.25. 09:54:22
Bár utad közben nem láttad, és a téren a köd miatt vaksi vagy... ha hiszed, ha nem ezen a téren sem vagy egyedül... jelenleg én is itt tartózkodom... szerintem beszéljük meg, h a templom előtti villanyoszlopnál találkozzunk, akkor tuti megtaláljuk egymást, és elmegyünk együtt kávézni oda a sarki büfébe... na akkor a villanyoszlopnál babu...